Minél jobban sietsz valahová, az élet annál jobban próbál mindenhogyan hátráltatni.

A vonatom pontban megérkezett, de hát az indulás máris 5 perccel később volt. De ez még mindig oké lett volna. Ám Enesén csiga lassúsággal gurultunk át, ez újabb súlyos percekbe került, de még mindig simán el tudtam volna érni a 11:15-ös buszomat. Kónyon viszont megálltunk. Isten tudja miért. Álltunk ott is perceket, aztán továbbmentünk. Nem jött szembe semmi, de ha jött is volna, IC révén nekünk lett volna elsőbségünk. Nagy nehezen beértünk Csornára. Ekkor 10 perces késésben voltunk, ami nekem még mindig rendben volt. Ám ott 10:20-kor tolták még csak ránk a mozdonyt, és legkésőbb 25-kor el kellett indulnunk, hogy át tudjak futni a buszomra. Szerencsére már 10:23-kor elindultunk, így elvileg bőven el kellett volna érjem a buszt. ... De nem. Nem, nem, nem. Répcelakon megálltunk. És álltunk... És még mindig álltunk. 10 percet rostokoltunk ott, majd elindultunk, pontosabban nekiálltunk gurulni. Nem kell mondanom, hogy természetesen (látszólag) a semmiért álltunk. Biztos megvolt rá a jó ok, de arról minket, utasokat nem tájékoztattak. Végül 11:23-kor értünk be, ami nekem borzalmasan rosszul jött ki. A negyedes busz már elment, a háromnegyedesre meg még túl sokat kéne várni, viszont kimenni az Ady térre már nincs időm. De mégis elindultam sietve... Nem, nyugi, nem késtem le a buszt. Az egyik lámpás kereszteződésben muszáj voltam várni, mert nem futottam át a villogó zöldön. Lehet, hogy hiba volt. Várakozás közben (ez most nem vicc)egy fekete macska futott át előttem. Akkor nem tulajdonítottam neki jelentőséget. A lábam már begörcsölt, de végül sikerült kiérnem 11:40-re. Így még 5 percet várakozhattam is az indulásra. Buszon már úgy voltam, hogy na végre, most már mindjárt hazaérek, mert ez csak egy busz, és kicsi a távolság. De nem. A busz defektet kapott. Pont át tudtunk menni a vasúti síneken. Így az időhöz +15 perc hozzáíródott. Végül a gyorsjáratra szálltunk fel, ami szerencsésen hazavitt. Bár vártam, hogy ütközünk, vagy elütünk valami vadat, de nem így lett. A magyarországi tömegközlekedés a csúcson! Már a kapuban álltam, örültem, hogy végre hazaértem. De még mindig nincs vége. Ahogy megtaláltam a kulcsomat a laptoptáskámban, az leszakadt a vállamról. Szerencse, hogy pont fogtam.

Hát így értem haza 11:30 helyett 12:25-kor.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.